2015. január 20.
Interjú a Tudományos Diákköri Tanács dékáni különdíjasával.
Kerekes Péter dolgozatának témájául acélszál erősítésű betonokat választotta. „Az iparban 2 dimenziós, vagyis pusztán síkbeli megmunkálású, például hullámos vagy kampós kialakítású acélszálakat használnak. A vizsgálataimhoz én egyedi geometriájú, 3 dimenziós, térbeli kialakítású acélszálakat terveztem” – összegezte a harmad éves építőmérnök hallgató a TDK munkáját.
|
2 dimenziós acélszálak A néhány centiméter hosszú, nagyjából egy milliméter átmérőjű acélszálak feladata, hogy szívósabbá tegyék a betont, növeljék az energiaelnyelő képességét. Az előírt mennyiségű acélszálat a betonba keverjük, ügyelve annak homogén eloszlására. Ezt a technológiát előszeretettel alkalmazzák ipari padlók építésekor és előre gyártott homlokzatburkoló elemekhez. |
Péter a vizsgálataihoz öt különböző, – fajtánként körülbelül 2 000 – összesen közel 10 000 darab acélszálat készített. A próbatestek legyártása az Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszék laboratóriumában történt. „Mindössze négy délelőttöt vett igénybe, amihez nélkülözhetetlen volt a labor munkatársainak önzetlen segítsége is” – hangsúlyozta az építőmérnök hallgató. „Ami rendkívül sok időmbe került, az az acélszálak legyártása volt. Közel 65 órát töltöttem el velük. Nem állt rendelkezésemre semmilyen kész szerszám, amivel a kívánt formát ki tudtam volna alakítani, ezért papám műhelyében építettem egy megmunkáló szerkezetet” – fűzte hozzá.
Az elkészült acélszálakkal folytatott kísérletek több szempontból is pozitív eredményt hoztak. „Egyfelől kiderült, hogy a három dimenzióban megmunkált szálaknak nagyobb a kihúzó-ellenállása, szívósabbá téve ezzel a betont, mint a 2 dimenziós megmunkálásúaknak. Másfelől pedig az új fejlesztésű szálak szinte mindegyik fajtája jobban teljesített a referencia szálként használt kampós végű szálnál” – tudtuk meg.
Kerekes Péterben másodéves BSc hallgatóként fogalmazódott meg először, hogy szívesen belefogna egy komolyabb kutatásba. „Egyetemistaként ennek a legjobb módja a TDK” – hangsúlyozta. „Saját témával szerettem volna pályázni és mivel már elsőéves koromban magukkal ragadtak az Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszék tárgyai, ezért biztos voltam benne, hogy az Építőanyagok szekcióban szeretnék indulni” – emlékezett vissza az építőmérnök hallgató, akiben az alapötlet „váratlan helyen és időben” fogalmazódott meg. „Egy VPK buliból gyalogoltam az éjszakai buszmegálló felé. A Petőfi hídon merült fel bennem először az acélszálak 3 dimenziós megmunkálásának a lehetősége. Amikor a témának másnap utánanéztem derült ki, hogy habár az acélszál erősítésű betonok térhódítása az elmúlt évtizedekben jelentősen növekedett, a gyártók kizárólag 2 dimenzióban megmunkált acélszálakat készítenek” – magyarázta a témaválasztás részleteit.
Az építőmérnök hallgató konzulenséül volt gyakorlatvezetőjét, Dr. Borosnyói Adorjánt az Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszék egyetemi docensét kérte fel. „Látta a lehetőséget az ötletemben és úgy gondolta, hogy érdemes ezzel a témával foglalkozni. Sokat köszönhetek Neki. Rengeteget segített és hasznos tanácsokkal látott el. Arra is volt példa, hogy vasárnap este egy internet kávézóban találkoztunk, hogy a TDK dolgozatomról beszéljünk. Ezúton itt is szeretném megköszönni áldozatos munkáját, és idejét, amelyet a dolgozatomra fordított” – hangsúlyozta az ifjú tehetség, aki első alkalommal vett részt a TDK-n. „Korábban nem éreztem azt, hogy elegendő tudással rendelkezem egy ilyen munkához. Dolgozatom sikere azonban megerősített abban, hogy tovább folytassam. A következőkben az acélszálaim még szívósabbá tételén szeretnék dolgozni” – fogalmazta meg.
Péter elsődleges célja csupán a tapasztalatszerzés volt a TDK-n való részvétellel. „Már az 1. helyezést sem tudtam felfogni. Egyszerűen nem találtam szavakat, ezért amikor a dékáni különdíj kihirdetésekor meghallottam a nevem, kimondhatatlan öröm lett úrrá rajtam, ami az arcomon mindössze egy konstans mosolyként mutatkozott meg” – idézte fel.
Fotó: Philip János, Kerekes Péter