A BME két, nagy múltra visszatekintő tanszéke, 2015 januárjától Geotechnika és Mérnökgeológia Tanszék néven egyesülve folytatja oktató- és kutató munkáját a felsőoktatási képzésben.
A Geotechnika Tanszék a Közlekedésépítés tárgykörből nőtt ki az 1920-30-as években. A szakma hazai és nemzetközi vezéralakja Jáky József professzor volt, aki 1927-ben egyéves tanulmányúton vett részt az Egyesült Államokban, Cambridgében, ahol Terzaghi professzor tanítványa, munkatársa volt.
1928-ban felszerelte - részben a saját pénzén Amerikában vásárolt műszerekkel - Európa első talajmechanikai laboratóriumát. Az 1933-ban közreadott "Talajmechanika" c. munkája külföldön is komoly visszhangot keltett. Érdemeinek elismeréseként 1948-ban az elsők között kapott Kossuth-díjat.
Az általa alapított "iskola" folytatói lettek többnyire a geotechnika hazai művelői. Közülük is kiemelkedett Kézdi Árpád és Széchy Károly professzor tevékenysége. A Geotechnikai Tanszék nevet 1962-ben vette fel a tanszék, és változatlan névvel működött 2014 év végéig. A Tanszék létszáma 20 fő körül mozgott, nem számítva az akadémiai kutatócsoportot. A stabil oktatási anyagot Dr. Kézdi Árpád és Dr. Farkas József dolgozták ki a kötelező tantárgyakra.
A Műegyetemünkön geotechnikát oktató tanszék elnevezésének változását, a tanszékvezetőket az alábbiakban soroljuk fel.
Talajmechanikai labor berendezése 1928 (Jáky)
Közlekedésügyi és Vasútépítési Tanszék 1934 - 39 (Jáky)
Vasútépítéstan, Talajmechanika és Alapozás Tanszék 1939 - 1945 (Jáky)
Alagútépítés, Földművek és Talajmechanika Tanszék 1945 - 1962 (Jáky, Kézdi)
Geotechnikai Tanszék 1962 - 2015 (Kézdi, Petrasovits, Rétháti, Farkas, Pusztai, Nagy)
Geotechnika és Mérnökgeológia Tanszék 2015 - (Török).
Az Ásvány- és Földtani Tanszéket 1864-ben alapították a Polytechnikumban, első vezetője Hoffmann Károly, akit 1870-től Krenner József, majd 1894- től Schmidt Sándor követett. 1904-től 1926-ig Schafarzik Ferenc vette át az irányítást, új alapokra helyezve a mérnökök, építészmérnökök képzését. Schafarzik Ferenc vezetésével kezdődött a tanszéki gyűjtemények virágkora. Az oktatáshoz szükséges kőzetanyagot Schafarzik számos utazása során maga gyűjtött össze. Semsey Andor mecénás értékes teleptani gyűjteményt vásárolt a tanszéknek.
1926-tól Vendl Aladár vezetése mellett a gyűjtemények tovább fejlődtek, de jelentős részük az 1944-45-ös ostrom során és megsemmisült.
1960-tól 1968-ig Papp Ferenc vette át a tanszék vezetését. A hatvanas évek elején az ásvány- és teleptani gyűjtemény egy részét a Nemzeti Múzeum ásványtárának, az aldunai őslénytani anyagot a Tudományegyetem Őslénytani Tanszékének kellett átadni.
1967-ben a tanszék a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karához került. 1968-tól Meisel János,1981 és 1982 közt Orosz Árpád, majd 1982-től Kleb Béla vette át a tanszék irányítását.
1999-től a felsőoktatás integrációja alkalmával a tanszéket összevonták az Építőanyagok Tanszékkel. Ezután Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszék néven működött tovább Balázs L. György vezetésével. 2015 január 1-től újabb szerkezeti átalakítások történtek és jelenleg a Mérnökgeológia Tanszéki Csoport kivált az Epítőanyagok és Mérnökgeológia Tanszékből és a Geotechnika Tanszékkel közösen, Török Ákos vezetésével megalakult a Geotechnika és Mérnökgeológia Tanszék.
